Családok, baráti társaságok, párok és még egészen kicsi gyerekek is fejlámpát ragadtak szeptember 4-én: közel ezren indultak útnak, hogy az Erdők Éjszakáján felfedezzék a Hárs-hegy sötétedés utáni arcát. Az Országos Erdészeti Egyesület Erdei Vándortábor Programjának jubileumi eseménye egyszerre szólt az erdők jövőjéről, a természethez való kapcsolódás fontosságáról és arról a tíz évről, amely alatt közel 40 ezer fiatal indulhatott útnak az Erdei Vándortáborokban.
Néha elég néhány kilométert magunk mögött hagyni ahhoz, hogy egészen máshová érkezzünk. Szeptember 4-én ehhez még Budapestet sem kellett elhagyni: az Erdők Éjszakája résztvevői a hétköznapokból kiszakadva, a belvárostól könnyen elérhető Hárs-hegyen a város fényeit fejlámpákra, a képernyők világát pedig az éjszakai erdő hangjaira cserélhették egy estére.
Az Országos Erdészeti Egyesület ezen a napon az Erdei Vándortábor Program 10. évfordulóját is ünnepelte. A délutántól késő estig tartó rendezvény célja nem csupán az volt, hogy beszéljünk az erdőről, hanem az is, hogy megmutassuk: a természethez való kapcsolódáshoz sokszor nincs szükség hosszú utazásra vagy különleges felszerelésre. Néha elég egyszerűen elindulni.
Az erdőről beszéltünk – aztán beléptünk az éjszakába
A délutáni szakmai program köszöntőkkel kezdődött. A résztvevőket Gajdos László, élő környezetért felelős miniszter, Kiss László, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke, valamint Petényi Mirkó, az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ ügyvezető igazgatója köszöntötte. A szakmai program három kérdés köré épült: mit veszítünk, ha eltávolodunk a természettől; mi történik az erdeinkkel a változó klímában; és mit adott az elmúlt tíz évben több tízezer gyermeknek az erdőben töltött idő.
A pszichológiai panelbeszélgetés azt járta körül, milyen hatással van a digitális térben eltöltött egyre több idő a fiatalok jóllétére, mit veszítünk a természettől való eltávolodással, és milyen szerepe lehet az erdőnek a mindennapi lelki egyensúly megőrzésében. A beszélgetésben Dr. Király Orsolya és Csapó Kata Zsuzsanna, az ELTE PPK szakemberei, valamint Bátki Eszter, az Életerdő képviselője vett részt.
A következő szakmai blokkban erdeink jelenlegi állapota és jövője került fókuszba. Dr. Gribovszki Zoltán (Soproni Egyetem) és Dr. Csóka György (Erdészeti Tudományos Intézet) a klímaváltozás, a vízhiány és az aszály, valamint az erdőket érő károk és betegségek összefüggéseiről beszéltek, és arról, milyen változásokkal kell számolnunk a következő évtizedekben.
A harmadik beszélgetés már kifejezetten az ünnepelté volt: az Erdei Vándortábor első tíz éve és a programban részt vett közel 40 ezer gyerek volt a téma. Az elmúlt évtized tapasztalatairól Szekeres Lilla, a BM Sportért Felelős Államtitkárság Vándortábor Programért felelős munkatársa, Kovács-Molnár Boldizsár, az Országos Erdészeti Egyesület projektfelelőse, Patocskai-Lunk Eszter, a Bakonyerdő Zrt. kommunikációs vezetője, valamint Rózsa Katalin pedagógus, gyalogos erdei vándortábor-vezető beszélgetett. Nemcsak számokról esett szó, hanem arról is, mit jelent több napon át együtt haladni, alkalmazkodni egymáshoz, megtapasztalni az erdőt, és olyan élményeket gyűjteni, amelyekhez nincs szükség kijelzőre. Az erdei vándorlás egyszerre kínál kihívást, közösségi élményt, szabadságot és lehetőséget arra, hogy a fiatalok saját tapasztalataikon keresztül kerüljenek közelebb a természethez.
Egy fejlámpa is elég ahhoz, hogy az ismert erdőből kaland legyen
Sötétedés után a beszélgetéseket valódi erdei élmény követte. Szépjuhásznétól két kijelölt útvonalon indulhattak el a túrázók: a rövidebb és a hosszabb körtúra is egy-egy kilátót vett célba, miközben az út mentén különböző állomások kínáltak újabb felfedeznivalót.
A Hárs-hegy erdeit kezelő Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársaitól többek között azt lehetett megtudni, mit jelent, hogy a területet régóta örökerdő üzemmódban kezelik, milyen fa- és cserjefajokkal találkozhatunk itt, és hogyan dolgoznak az erdészek azért, hogy az erdő folyamatos borítása hosszú távon is fennmaradjon. A Budakeszi Vadaspark munkatársai a hazánkban és Európában honos állatfajokat hozták közelebb a látogatókhoz. Különböző szőröket és csontokat is magukkal hoztak, így a gyerekek és a felnőttek nemcsak hallhattak az állatokról, hanem kézbe vehető bemutatóanyagokon keresztül egészen közelről is megismerkedhettek velük. Az esti ismeretterjesztő programba a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai is bekapcsolódtak. Az ösvények mentén a túrázók életnagyságú vadállatábrázolásokat is kereshettek, az Erdei Vándortábor egyik állomásán pedig egy, a táborokban használt sátorba is be lehetett bújni.
Néhány percre bárki megtapasztalhatta, milyen érzés lehet úgy befejezni egy napot, ahogyan nyaranta az erdei vándorok teszik: sátorban, az erdő közepén, a természet hangjai között. A körtúrák a Makovecz Imre-kilátót és a Kaán Károly-kilátót is érintették, így az éjszakai erdőjárás élményét Budapest fényeinek különleges látványa egészítette ki.
Nem kell minden pillanatban új inger
Az este egyik legérdekesebb tapasztalata éppen az volt, amiről néhány órával korábban még a szakmai program résztvevői beszélgettek. A természetben nincs folyamatosan felvillanó következő tartalom és újabb értesítés. Van viszont sötétség, egy fejlámpa fénye, egy ismeretlen hang a bokrok közül, egy megtalálandó állat, egy meredekebb ösvény vagy éppen egy kilátó, amelyhez saját lábon kell eljutni. Az erdő és egészségünk kapcsolatát vizsgáló beszélgetésben a szakemberek arra is felhívták a figyelmet, hogy a gyerekeknek nincs szükségük folyamatos ingeráradatra. A természet, ha teret adunk a kíváncsiságnak és a felfedezésnek, önmagában is gazdag élményeket kínálhat, a természetben töltött idő pedig a mentális jóllétet is támogathatja. Az esti túrán mindennek nagyon kézzelfogható példáit lehetett megtapasztalni.
Sok család érkezett kisgyerekkel, és a legfiatalabb túrázók is jól vették az útvonal jelentette kihívást. Számukra már önmagában kaland volt, hogy sötétben, fejlámpával indulhattak neki az erdőnek. Akadt olyan egészen pici résztvevő is, aki hordozóban, szülője hátán, a friss levegőn aludva töltötte az este egy részét. A családok mellett baráti társaságok, párok, kutyával érkezők és gyakorlott túrázók is együtt járták az ösvényeket. Néhány órára háttérbe kerülhettek a digitális eszközök, helyettük az út, az erdő és az együtt töltött idő került a figyelem középpontjába.
Országszerte is az erdőké volt a főszerep
Az Erdők Éjszakája a szeptember 4-i budapesti rendezvényt követően szeptember 5-én és 6-án országszerte is folytatódott: állami erdőgazdaságok és szakmai partnerek 15 helyszínen várták csatlakozó programokkal az érdeklődőket. A vezetett túráktól, szarvasbőgés hallgatáson át, az erdészeti, természetismereti és családi programokig sokféle módon lehetett felfedezni az erdőt.
Az első Erdők Éjszakája egy hétvégére szólt, az üzenete azonban hosszabb távra: induljunk el újra az erdő felé – a mentális egészségünkért és a környezetünkért.
Tíz éve ugyanezért indulnak útnak az erdei vándorok
Az Erdők Éjszakája néhány órába sűrítette azt az élményt, amelyet az Erdei Vándortábor Program immár tíz éve kínál a fiataloknak. Elindulni. Együtt haladni. Figyelni egymásra. Észrevenni azt, ami mellett máskor talán elsétálnánk. Megtapasztalni, hogy az erdő nem csupán háttér egy fényképen, hanem folyamatosan változó, felfedezésre váró világ.
Az Erdei Vándortábor első évtizedében közel 40 ezer fiatal kapcsolódhatott így a természethez. A program célja a következő tíz évben sem változik: minél több gyerek számára megmutatni, hogy az erdőben töltött idő nem valami, amit a digitális világ nélkül „ki kell bírni”, hanem önmagában is valódi élmény. Olyan közeg, amely kíváncsiságra ösztönöz, közösséget épít, és közben észrevétlenül tanít bennünket saját magunkról, egymásról és a körülöttünk élő világról. Az Erdők Éjszakája arra is emlékeztetett, hogy ehhez felnőttként sem kell feltétlenül messzire mennünk. Budapest nyüzsgésétől alig néhány kilométerre ott van az erdő, ahová egy munkával töltött hét után is könnyen eljuthatunk. Ahol néhány órára elrakhatjuk a telefonunkat, felkapcsolhatjuk a fejlámpát, és újra arra figyelhetünk, ami körülvesz bennünket – és egymásra.
